Inclusive Assessment (Hungary, in Hungarian)

Az online oktatási során teszteket kellett kitölteniük a hallgatóknak, egy digitalis felületen, a kurzushoz kapcsolódóan. Az egyik hallgatóm mozgásában súlyosan korlátozott, kezét is nehezen mozgatja. Az online konzultáció során arra kért, adjak neki lehetőséget arra, hogy szóban feleljen, melyre egyébként a hallgatói szabályzat alapján joga is van. Én viszont úgy gondoltam, ez számára remek lehetőség arra, hogy a többi hallgatóhoz nagyon hasonló tanulási folyamatban vegyen részt, ez önbizalmát növelheti, pozitív pedagógiai hatással bír. A hallgatói viszont ragaszkodott a szóbeli felelet lehetőségéhez.

Arra kértem a konzultáción, hagy gondoljam át még egyszer ezt a kérdést, és beszéljünk a következő napon. Arra kértem, tegyünk egy próbát az első teszttel, melynek az eredményét nem kell elfogadnia. Ha nem sikerül, akkor szóbeli vizsgát tehet. Ebbe végül beleegyezett. A teszt időkorlátját bővítettem számára, és több alkalommal is próbálkozhatott. Végül sikerrel jártam: ettől kezdve végig a többi hallgatóval azonos formában, azonban kibővített időketettel végezte el a tesztet, ő is sikerként élte meg ezt.

Fontosnak tartom a tanárjelöltek inklúzióval kapcsolatos szemléletének formálását. Kifejezett sikerként éltem meg ezt a helyzetet, azt gondolom, a többi tanárjelölt számára is fontos példa volt ez a helyzet. Úgy éreztem (bár ez az online helyzetben nehezen megítélhető), a hallgatói a csoportba jól be tudott illeszkedni, és szerintem a közös “megpróbáltatás”, amit a teszt jelent, hozzájárult ehhez. Emellett számomra ez a helyzet a tanári autonómiáról is szól: szükség van az autonómiára ahhoz, hogy összetett helyzetekben megfontolt döntést tudjunk hozni.